Mindig vonzódtam a vidéki stílushoz,persze nem tudtam mivel magyarázni, hogy számomra miért szép egy kopottas bútor vagy csak a nagymamáknak tetsző textilek és csipkék. Azt,hogy mitől kedves egy csorba szélű kanna vagy kaspó vagy a más számára értéktelen rozsdás madárkalitka?
A teraszon már talán nem annyira jól mutató fonott szék kikerülhet a kertbe,ahol puha párnákkal és egy pléddel kényelmes órákat tölthetünk el egy könyv társaságában. És ha esetleg megázik egy esőben az sem nagy baj.
Az utazóládát sem kell elrejteni a hálószoba egyik sarkába ágyneműket tárolni benne, miért ne állhatna a nappali középpontjában lerakóasztalként.
A lábaskádak iránt különleges vonzódásom van. Elegánsak, lenyűgöznek-egyszer nekem is lesz egy ilyen.
Szépséges formájú tálalószekrény, ahol méltó helyre kerülhetnek a nagyi kedvenc tányérjai.
Erre sokáig magam sem tudtam a választ, pedig a gyermekkorom nyarai a nagyszüleim házában-a kis somogyi faluban,ahol szabadon fedezhettem fel reggeltől-estig a vidék összes bogarát és mezei virágát, megadták az alaphangot ahhoz, hogy minden mai kedvelt és modern stílussal szembehelyezzem a vidék hangulatát..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése